... és valóban.  Ehhez már tényleg igazi találékonyság (és gusztus) kell!

Döglött madarat biztos nem húznék soha, semmilyen cél érdekében a fejemre és még a szőrmebundától is kicsit kiütéses leszek - na nem az allergia miatt, hanem ott van az a bizonyos állatvédelem. Aki most azzal jön, hogy "a disznót, csirkét is megesszük és akkor hol vannak az elvek" - részben igaza van, viszont az, hogy milyen úton kerül a tányérunkra a hús, az korántsem mindegy.

A száz számra összezsúfolt, sanyarú sorsot élt, saját kakijában fetrengő szárnyasállatokat eszük-e meg, akik egymást taposva tenyérnyi helyen  tengődnek vagy azt, amelyik a paraszti udvar ízletes kukoricáját ette és  szabadon kapirgált mindaddig, míg elébünk nem rakták. Na ugye? A természet rendje valahol ez, hiszen a tápláléklánc tagjai vagyunk mi is, viszont azzal nem tudok egyet érteni, ha saját "jóllakottságunk" érdekében eljfelejtjük, hogy az állatok is érző lények, legyen az disznó, kacsa, pulyka vagy akármi, amit megeszünk.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy volt pár évem, amikor pont emiatt nem ettem húst. Nem flancolásból, divatból, mindössze azért, mert nem bírtam lenyelni. Amióta a fenti filozófiám kialakult csak a csonttal rendelkező húsokra szűkült a kör (csirkecomb, szárny, nyak). Egy újabb defektem, amit közkinccsé teszek... :-)