Két hete megcsípett egy szúnyog. Ez talán nem egy akkora hír, hiszen százával zabálják nap mint nap a vérünket, viszont ha hozzáteszem azt is, hogy ezzel ma orvoshoz kellett mennem, akkor már megér egy posztot az őrültségek között.

A kis vérszívó dög úgy beleharapott a vádlimba, hogy az egy hétig, két centis vörös, viszkető foltot hagyott maga után, majd miután sikerült egy kicsit elvakarnom átment színjátszósba és enyhe lilás beütéssel három centissé fejlődött. Na azóta a helyzet stagnált, nem viszketett, nem égett, elvoltunk kettecskén én és a bazi nagy csípés... Egészen máig, amikor is úgy döntött hogy levetkőzi korlátait és tenyérnyi vörös és égő foltban szétterjed a lábamon, lehetőleg úgy, hogy a látványtól infarktust, a viszketéstől meg idegrohamot kapjak.

A reggeli tusolás alatt úgy gondoltam, hogy nem játszom a hőst, miszerint "kemény vagyok, túlélem" és TAJ kártyát fogva elpöfögtem dokihoz. Diagnózis: egy nagyon mérges szúnyogállat rajtam töltötte ki a bosszúját (remélem azóta beledöglött), így most antibiotikumot, kálciumot szedek vagy két hétig, meg kurvabüdös és durvánzsíros kenőccsel kenegetem a rokkant végtagom. Divatot nem akarok azzal teremteni, hogy 35 fokban hosszúgatyában kínzom magam, így inkább azokat kínzom a látvánnyal, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek a halászgatyából kikandikáló vádlim megszemlélésére. A látvány nem éppen felemelő...